JB Trees – Élethű növényzetet a terepasztalokra!
Röviden elmondanám az én történetemet a vasútmodellezéssel, makettezéssel kapcsolatban. Gyermekkorom óta megvan az érdeklődésem a vasútmodelles terepasztalok iránt. Emlékszem, gyerekként mindig bejártam egy egri játékboltba, hogy megnézzem a 6 részes piko kezdőkészletet. Aztán valahogy a családból előkerült egy Piko Junior készlet a kis kék, gumigyűrűs mozdonnyal és két tehervagonnal, még a laposelemes irányítóval. Abban volt egy kis katalógus, ahol volt pár fotó pár terepasztal részletről. Akkor lettem igazán szerelmes.
Teltek múltak az évek, Szolnokra kerültem, és itt sikerült tagságot szereznem a VOKE Szolnoki Vasútmodellező Klubban 2016 novemberében.
Soha, semmilyen kapcsolatom nem volt korábban a vasúttal azon kívül, hogy sokat utaztam vele még iskolás/főiskolás koromban. Valahogy engem nem annyira a mozdonyok, vagonok érdekeltek, hanem maga a terepasztal. Most biztos ezzel nem lettem népszerű pár vasútfanatikus szemében, de hát, nem vagyunk egyformák. Nem volt más nekem akkor csak a már említett Piko Junior szettem. De akartam én is. Modelleket és terepasztalt is. Többek tanácsára nem kapkodtam semmivel, ezúton is köszönöm a klubtagok tanácsát, hogy először gondoljam meg mit szeretnék. Ne kapkodjak. Így telt el pár év, mire nagyjából kialakult a kép, hogy mit is akarok majd magamnak építeni. De hogy addig se legyek tétlen, azon gondolkodtam, hogy mivel tudnám a klubot segíteni, mi az, amiben kiélhetem a makettező énemet addig, amíg saját asztalt nem építhetek.
Néztem a modulokat, és nekem valami hiányzott róla. Akkoriban még nem voltak annyira részletgazdagok, mint ma, hiányzott nekem róla az élet. Mind a figurák, mind a növényzet. Nekem ez volt a fontos, nem a rajta közlekedő szerelvények. Volt pár műfenyő meg fa, de valahogy nekem nem tetszettek. Aztán a klub is úgy döntött, hogy ezeket cserélni kellene, és elkezdtünk vásárolni szebbnél szebb kézi készítésű fákat, bokrokat. Így jött a gondolat: ezt lehet én is meg tudom csinálni, én nem értek az elektronikához meg a vasúthoz, én mással járulnék hozzá a kiállítások sikereihez. Így kezdtem el fákat és bokrokat csinálni.
Rengeteget olvastam arról, ki hogyan csinálja, sok-sok videót néztem meg róla az interneten. Kérdeztem másoktól, kaptam is rá válaszokat. Így elkészítettem az első fáimat és bokraimat. Nagyon örültem neki, szépnek találtam őket… Addig a pillanatig, amíg meg nem láttam újra mások munkáit. Nem nyughattam, olyat akartam én is alkotni, mint ők. Rengeteget kísérleteztem, mind technikát, mind anyagot tekintve. Egyre szebbnek találtam már én is a munkáimat, melyet a klubtagok is elismertek. Mondták többen is, hogy el kéne adnom őket, biztos keresnék. Így a következő kiállításra kipakoltam a fákat, bokrokat, és meglepetésemre a kiállítás végére alig maradt valami belőlük. Ennek hatására bátorodtam fel, és kezdtem ezzel picit komolyabban foglalkozni, így már nem csak magánszemélyeknek, hanem kluboknak, egyesületeknek is készítek fákat, bokrokat, számlaképesen.
Úgy gondolom, az út elején járok, sok pozitív visszajelzést kapok, igyekszem az építő jellegű kritikákat hasznosan feldolgozni, és továbbra is a már megszokott magas színvonalon készíteni el az egyre növekvő termékpalettámat, amivel hozzájárulhatok a makettezők, modellezők terepasztalainak valósághű, magas színvonalú megjelenéséhez.
Juhász Balázs
